Akarom, hogy beszéljetek hozzám! Azt akarom, hogy ne kelljen megszólalnom! Mondjatok el mindent, amit tudnom kell, csak kérlek, kérlek, ne kelljen többé megszólalnom!
Értsetek a jeleimből, ha már a kimondott szavaimból kártyavárakat építettetek a nyitott ablak elé, saját szórakoztatásotokra...
Hát mit hittél, világ?
Próbálom nem személynek címezni a posztot, de meg kell valljam, nehezemre esik. A többes szám második személy ma a legjobb barátom. Nehéz nektek mondani valamit, és nem neked, világ!
Nagyon egyedül vagyok. Hiába élek együtt két pasassal. Kényszerközegnek neveznék minden helyet, ahol eddig valaha megfordultam, lett légyen ott akármilyen tiszta angyal had.
A mondataimnak nincs értelme. Nekem sincs. Neked sincs, nektek sincs, világ!
Sally már nem bolond. Sally végre olyan mint én. Jósoltam, és bejött. Vártam rá, most félek tőle. Sally olyan erős, mint én, ha nem erősebb nálam! Szükségem van rád, világ! Kellesz, hogy összeszedjem magam végre. Megint kezdődik. Esek. Szét.
Ezért a poszt, riposzt, ezért zúg az erdő, kondul a harang. A mandula kattanik befelé. Elmúlt hát az akkut öröm okozta teljes hírzárlat. Mosolyogj, drágám! Ez a vigyor rajtam épp az őrület jele. :)
Drágaság!
VálaszTörlésTudod, hogy mit érezhetsz. Látod a blogomat (ha néha rákukkantasz)... valahol én is visszaigazolást várok a Világtól. Hogy ne kelljen mindent a szájába rágni - hogy tudjon olvasni a sorok között.
Sajnos a Világ elég ügyefogyott.
Ha kiálltok, csak a torkom reked be, semmit nem érek el vele.
Ha Te éppen most esel szét, akkor én elmondhatom, hogy már azt sem tudom, melyik darabkámat hol keressem.
De. Most nem rólam van szó.
Sokszor voltam már én is így. Nekifutottam... aztán meghátráltam.
És most írhatnék bátorító üzenetet, idézhetnék bölcs és nagy emberektől, hogy mennyire nem vagy egyedül...
De szerintem ez a két szó többet ér, mint ezer másik:
MELLETTED ÁLLOK.
Mindig.
Minden körülmények között.
(Azt írtad, hogy a mondataidnak nincs semmi értelme. Nos... ha így is látod én más szemszögből világítok rá: SÚLYUK van.)