2015. április 14.

Csendesülő.

Ideje a nagy hallgatásnak megint. Akkor ide sem írom le ami bennem van, ha ez támadásnak minősül. Ideje felszámolnom ezt a hülye szokást, hogy én is megosztom a nézőpontomat.

2015. április 13.

Búcsúztató.

Bonyolult dolgok emberek között márpedig nincsenek. Vannak elhatározások, erősebbek és gyengébbek. Szándékok a tettek mögött, érzések mondatok mögött. A színfalak mögötti világ egyszerű. Ami a színpadon folyik az a figyelemelterelés.

Ismerem magam annyira, hogy tudjam, mást nehezemre esik kiismerni. Botrányos hiányosságaim vannak az emberismeret terén, de képes vagyok ezzel együtt élni. Vannak elképzeléseim az ideális kapcsolatokról, szerencsémre pár igen tartósnak mondható szoros barátságot ápolok is, ami hurrá. Mind nőneműekkel alakult ki, és tiszteleten alapszik. Ami az ellenkező nemet illeti, most tapasztaltam meg a nagy csalódásokat. A fiú-lány barátság mese. Ilyen tiszta érzések férfiak és nők között talán lehetnek. Ha nem működik, akkor nem történt még meg az érés. Gyerekek nem tudnak uralkodni az érzelmeiken. Azok pedig csak akkor szelídülnek, ha megértjük őket, esetleg magunkat is.

A mai napon elvesztettem egy barátot. És azt hiszem, ez leginkább az én hibám. Nyilván akaratlanul is küldök félreérthető jeleket. Ha megszeretek valakit, gondoskodón szeretek. Elmondom, ha számomra értékes kincs, és megbecsülöm az idejét. Nem vagyok tökéletes, de ragaszkodom azokhoz, akik fontosak számomra.
Ha a másik félben átalakulnak az érzések, az részben az én hibám is, amennyiben ez hiba. Egy igazi barátság magában hordozza a közelség érzését, és nem kell ennek okvetlenül kiegészülnie egy testi kapcsolattal.

Elvesztettem ma az egyik legfontosabbamat. És hagynom kell, hogy így legyen. Ha nem a boldogságát szolgálja a kapcsolatunk, hát annak úgy értelme nincs. Az alapvető önzésemet magam mögött hagyom. Elmegyek futni, kiadom a feszültséget, megnyugszom szépen, és elgyászolom az egyik legértékesebb baráti kapcsolatomat.

Szomorú, mert megérdemel pár könnyet, de mindeközben boldog vagyok, hogy megismerhettem, és tudom, hogyha ő létezik, hát akadnak még hozzá hasonló emberek ilyen magas kvalitásokkal. Nem lesz soha pótolható. De lesz aki enyhíti a hiányát. És ha ennyi idő is jutott belőle nekem, legalább jutott.