lecsengő.

Eltelt a bolondulás. Lassan három hónapja, hogy kivándorolt a szívlakó. Minden probléma nélkül, nagy könnyebbségekkel a lelkében. Zaklatottságom oka tapintatlansága, zavarom múlásának eredője pedig az én szép szelíd lelkem, az az egyszerű, amire vigyázgatok.

Tükröt tartott elém a zsongás másokban, akikkel egymás mellé kerültünk a táncban ezen a karneválon. Gyönyörű nyaram volt. Tele csupa klassz élménnyel, közelséggel, közeledésekkel. Tartalmas, ennyit mondhatok.

A legszebb pillanatok itt a vége felé, a lenyugvás szakaszában jönnek. A "végre itthon", az "ez az én szobán", az "új barátnőre tettem szert". A lakótársammal, Emessel egyre több időt töltünk el. Nagyon megszerettem. Közben leválasztom magamról azokat, akikben megláttam a magam őrületét, és lágyan engedem el azok kezét, akiknek csak nem tesz jót mellettem lenni. Mert szabad madár vagyok.

Nem kell nekem udvarolni, tudok olyat én. Megírom a sorokat, amiket szívesen olvasék el. Kellemes perceket töltök az apránkánt, rekedtesen, néha hetente, de újra megszólaló naplómmal.

Állandóan énekelnem kell! Találkoznom, szeretnem a szememmel, a szavaimmal. A kölcsön kiskutyákat pedig elkényeztettem teljesen...

Laza szálak.

Fonódom. Keskeny, selymes hajszála vagyok a teremtőnek.

Valami furcsa hidegfront jött az egyik nap, megborzolta az isteni ticseket, elszakadtam.

Szép varkocsba fonva volna jó lenni, de egyelőre csak szálldogálok.

Szerencsére más ticsekből is hulltak velem. Bár ez nem tudom, melyikőnknek jó igazán. Nem szerencse ez egyikünknek sem.
Együtt szállunk, mint az ökörnyál, néha összegabalyodunk kicsit, de én bizony selymes szálacska vagyok. Kicsusszanok a nagy gubancokból is.

Talán túl sok volt a hajpakolás, gondolhatnád. Isten Gliss Kurt használ, bizonyosan. Nos, vannak nálam szebb, erősebb szálak, amik erős gyökerekkel kötődnek a mindenható fejbőréhez, szinte a gondolataiból táplálkoznak, ismertem ilyeneket még gimnáziumi éveimben, azóta is jó barátsággal gondolok rájuk. Szép ez az ő kötődésük.

Ők adják a fancy fényt a mindentudó koponyának. A glória mese azoknak, akik nem tudják igazán, milyen a szuperül karbantartott hajzat!

Na, én nem lehettem volna része ennek a káprázatos sörénynek. Selymességem alapja a vékonyszálú szerkezet. Érdekes, mégis néha olyan vastagnak tűnök... Meghemperegtem mindenféle pocsolyákban, ha esett az eső. Tovább sodort a szél, ha felszáradt a víz. Lógtam magas ágakról, madárka csípett össze gallyakkal a fészkéhez, a fészket leverték, tovább vitt a szél. Hihetetlenül undi dolgokkal találkozik, aki hozzászokott az ilaltos samponokhoz, ha elszakad a tőtől!

Most valami emésztő felé sodródom egy csatornában Budapest alatt. Próbálom elfelejteni, honnan jöttem, lassan kopnak az emlékek. Semmivé lenni volna jó, de a szaru lassan bomlik...