.

Szájmon a parton.

Szájmon árnyékokat ölel, melyek idegen női testekre vetülnek. Lidérceit modern hölgyeket mintázó álarcok mögött sejti, csókkal illeti mindet. Kit arcon, kit szájon ér a meglepetés.

Homlokán nem csillan a régi fény, inkább az őrület világítótornya az. Valami kalandornőféle csak vitorlázik odakint! Előbb utóbb feltűnik a horizonton.
Legalább annyira érdekel, ki a vágy tárgya, mint a lottó számok. Jó lenne tudni. Mintha az életem múlhatna rajta. Szájmon a parton hever, tűz a nap. Várom, hogy enyhüljön a szomja, és óriás betűkkel rajzolja ki a nevet, hogy helikopterről is látni lehessen.

És hol a borostyán? Hol a varázsló?
Elköltöztek a csodák. Itt a feladásvételi szerződés, kérem. Lehet jönni, aláírni.

Pontos feladás.

Röplabda. Kerek. Foltok. Hegek. Homok. Meleg. Háló. Oszlop. Határ.

Cég. Munkatárs. Társ... Főnök. Vezető...
Random. Inkompetencia.

Átlépni. Átlökni. Túl. Élni.
 Kell.

Feladni mindig pontosan kell. Akkor játszik jól a csapat.

A hátsó ülésen.

Céges kocsik vannak. Alkalomadtán. Adott volt az alkalom ma is.

Az egész reggeli indulás csodás volt papácskával. Szeretem az összemosolygásainkat. Megviselt, sokatmondó jelei ezek valaha volt mindent elsöprő érzéseknek. A béke zászlajai nekem.
Így indultam bele a zápor utolsó cseppjeitől terhes pécsi valóságba.

Volt még ötszáz forint a tárcámban, kávéra, meg tápra. Futotta is belőle két egész feketére két fullos szendviccsel és még két deci baracklé is lecsúszott mellé.

Mire beértem a munkahelyemre, rájöttem, előző este eltörött az értékesítőkém -ha egyáltalán működött valaha- a reggeli idill átcsapott valami "aki ma rám szemet vet, vihart arat" hangulatba. Lehet ezt a havi áldásnak tulajdonítani. Ilyenkorra már túlesek a "nagy a seggem katasztrófán". Dolgozni azért csak kell.

Ballon kabátos droidok vagyunk a cégnél. Én legalábbis így tekintek magamra. Az R2-es széria után a D2D-t dobták piacra. Ez a masina már nem navigál, szerelő program fut rajta. Jelenleg a pécsiek előfizetéseket szervizelnek. Amíg a szolgáltató korrekt, a gép engedelmes. Parancs kiadva.
Elég ügyfél-centrikusan gondolkodom. Ennek köszönhetően tudom, hol a hiba. Sok segítséget kapok. Olvastam Shakespear Tablet című művét. Ez egy modern mese S2A-ban dolgozó ügynök palántáknak.

Ma leginkább a céges szekér hátsó ülésén tanultam. Megtanultam észrevenni, hogy haragszom. Igazságtalanság szaga van az életnek, amitől rendszerint émelygek. Beleszülettem az ikrek havába. Levegő jellegű jegy. Nem tűrheti a légszennyezést.

Ha minden okkal történik, miért nem mégis az okozattal foglalkozunk ahelyett, hogy felesleges mi-lett-volna-ha játszmákat kezdeményezünk kedvesnek látszó félidegenekkel?

Csókok. Keserűek.

Helyzet. Jelent. És.

Kávét reggelizett a testem, egy szál cigarettával.
A lelkemnek egy falat kortárs magyar novella jutott. Kapecz Zsuzsa Távoli Felhője után édesanya akadt a telefonkapcsolat másik végére, hogy tájékoztassam, ez a felhő is rendben van, és Pécsett nem esik.

Pár perc boldogság.

Torokfájós.

Milyen szép, ahogy fogod a kulcsot, ahogy jársz a lakásban, ahogy a tükörbe nézel, és arra gondolsz: a tiéd vagyok. Mert a kulcs közös, a tükörből én nézek vissza rád, és ahogy a tiéd vagyok, úgy te az enyém.

Ez jár a fejemben hazafelé menet, erőltetett tempóban sétálva sötét sikátorokon keresztül. A történet lényege annyi, hogy nem vagyok eladó. Nem akárkinek.
És hazafelé sétálva az ablakokon kiszűrődő zajokból táplálkozom, mert a testemnek többre szüksége nincsen. Mondhatni, későn reggeliztem.  Jól is laktam a morzsákkal. Este tizenegykor.

Ez a lényegen nem változtat: hogy egyedül sétálok haza, sötétben és arra gondolok, ahogy fogod a kulcsot, ahogy a tükörbe nézel és azt mondod: az enyém vagy.