Milyen szép, ahogy fogod a kulcsot, ahogy jársz a lakásban, ahogy a tükörbe nézel, és arra gondolsz: a tiéd vagyok. Mert a kulcs közös, a tükörből én nézek vissza rád, és ahogy a tiéd vagyok, úgy te az enyém.
Ez jár a fejemben hazafelé menet, erőltetett tempóban sétálva sötét sikátorokon keresztül. A történet lényege annyi, hogy nem vagyok eladó. Nem akárkinek.
És hazafelé sétálva az ablakokon kiszűrődő zajokból táplálkozom, mert a testemnek többre szüksége nincsen. Mondhatni, későn reggeliztem. Jól is laktam a morzsákkal. Este tizenegykor.
Ez a lényegen nem változtat: hogy egyedül sétálok haza, sötétben és arra gondolok, ahogy fogod a kulcsot, ahogy a tükörbe nézel és azt mondod: az enyém vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése