a varjaknak is kell valami.

Szürke hétköznap fehér köntösben. Az ál-kreatív energiámiat írásba fojtom. Legyen valami.
Sem a fahéjas kávé, se a délutáni kultúrprogram ígérete nem motivál. Egyelőre beérem a házimunkával.
Találtam ezt a régi Counting Crows-t, illetve megtalált ma engem. Úgy rémlik, mintha a Kegyetlen játékok első részében is hallottam volna anno domini.
Újra kéne néznem pár filmet, másra nem vagyok jó. Megkopott az intellektus. Amíg ittam, legalább mertem beszélni a dolgokról. Most vannak ezek a dolgok, amikről inkább nem beszélek. Fura ez az arányosság. A belső feszültség nő, a külső látszatra csökken.

Igazából már nem vagyok benne biztos, hogy jó-e nekem ez az életesdi. Nem zárom ki egyik opciót sem, valahol még bízom benne, hogy tartok valamerre. Erőltetem még max egy évig ezt az utat, hátha találok benne valamit, amit most annyira hiányolok. Mindenesetre Pécs nem tűnik rossz választásnak, bár még mindig nem szimpatizálok a várossal. Kettős érzések morzsolnak ilyen kicsivé.
Az egyetlen oka annak, hogy megint ilyen hülyeségeket írok az, hogy a régiek többször is megjegyezték az elmúlt időben, milyen furán viselkedem. Na, ezt követte ez a szigorú önvizsgálat. És tényleg!
Unalmas lettem.

Tegnap megpróbálkoztam a video blogolással, vajmi kevés sikerrel. Valami nem stimmel a mikrofonommal, és kritikán aluli a hang minősége. Persze nem az enyémmel van gond, az én hangom még mindig király.
Dolgozom az ügyön, kell a feedback, nekiállok megbarátkozni a kamerával, hátha még a végén kelleni fog. Ez a következő projekt, fejlesszük a szkilleket!

Ebben a nagy társas magányomban megjegyzem, megtalálhatnának már a szárnyonjáróim is... Egy kicsit magamba zárva érzem magam.

"Titkos küldetésre indulok a világűrbe."

sütő.

Ideje kijönni a barlangból, bár most kaptam egy nagyon "édi" medve mellényt. Barna és szőrös. Az idő borzasztó odakint, én pedig várakozó álláspontom kényelmes gödréből pislogok kifelé, és várom a látogatókat egész álló nap. Ide, úgy tűnik, senki sem kívánkozik.
Az összes befőttesüveget deportáltam eddigi lakhelyükről. Kicsi a konyhánk. Lehetetlenség volt már elférni tőlük. Most a folyosói szekrénysor kénytelen elviselni az egyszer-még-jó-lesz-valamire dolgok tárolásának súlyos feladatát.
Illene haza szállítani őket. Egyszer úgyis megszervezem a logisztikát!

"Megint elment a nap, ahogy mindig szokott,
nem túl sok van már, amit még itt hagyok.
Ami réz, és edény, az ma réz is marad
Engedd, hogy a polcok
most nélkülünk tároljanak.

Befőttes üvegünk ázott és eltörött.
Másoktól kérünk, majd átöntözöm.
A lecsó jó volt, de most a padlón ilyen
paradicsom folt. Ezt meg
mégis hogyan egyem?

Tölcsük meg még egyszer azzal,
úgy adjuk el!
Legyen gyümölcsös most a szilvám,
Töltsük meg még egyszer azzal,
mézédesen,
Így már nem rossz az arány."

Nem a legjobb értelmetlen agymenés... Ha eszembe jut jobb, majd leírom. Visszaolvasa tényleg katasztrofális. Mitsoura - Dura dura című dala szólt, miközben megpróbáltam magyarul gondolkodni. Elég érdekes összhatás. Na de, mentegetőzés finished.

Tegnap megkaptuk az új sütőnket. Kedves volt a tulaj, elintézte nekünk. Hetek óta ábrándoztam az első találkozásunkról. Milyen lesz majd szemben állni leendő süteményim anyjával?
Még egy tündéri konyharuhát is vettem neki 150 magyar forintért, köszöntő ajándék gyanánt. Elképzeltem milyen lesz majd, amikor a sütő ajtó rúdjára akasztom, és a kis konyhám még otthonosabban vár haza minden nap. Megálmodtam az első közös munkánkat, hogy mi majd mennyire jóban leszünk! Inspiráljuk egymást! A legkreatívabban oldjuk majd meg a vacsora projekteket.
Aztán eljött a pillanat, és minden úgy lett, ahogy gondoltam. Az új legjobb barátnőm beköltözött, így a rezsiköltságeink is mérséklődnek.

Estére rá kellett, jöjjek, hogy a hungarocell darabok még izgamasabbak. Van két keret, és négy sarok elem. A keretekben, hogy illeszkedjenek barátosném felületére, BÖGRE ALAKÚ lyukakat vájtak! Van rajta három. A közepén lévő kivágásba pedig éppen illeszkedik a tepsink. Olyan, mintha valaki kitalálta volna a gondolataimat! Sütöttem is gyorsan egy sütit, három bögre tejjel körbe lehet ülni ÉS semmi sem borul fel! Zseniális! Imádom!
Aztán ha a szoba sarkában ücsörgök, a többiek pedig jönnek-mennek, tévé keretnek is kiváló. Kipróbáltuk milyen lenne, ha valóság show-t forgatnának a konyhában. Egyrészt irtó unalmas, másrészt háromdimenziós. Milánnak hosszú haja van. Kijött a zuhanyzóból vizes fejjel, és kimászott a tévémből. Most egy darabig nem nézek horrort.
A Kör amúgy is megtette a hatását anno.

Ez két nap leforgása alatt örtént. Nem csalás, nem ámítás, barátocskáim!
Ennyi az életem.