Az egész reggeli indulás csodás volt papácskával. Szeretem az összemosolygásainkat. Megviselt, sokatmondó jelei ezek valaha volt mindent elsöprő érzéseknek. A béke zászlajai nekem.
Így indultam bele a zápor utolsó cseppjeitől terhes pécsi valóságba.
Volt még ötszáz forint a tárcámban, kávéra, meg tápra. Futotta is belőle két egész feketére két fullos szendviccsel és még két deci baracklé is lecsúszott mellé.
Mire beértem a munkahelyemre, rájöttem, előző este eltörött az értékesítőkém -ha egyáltalán működött valaha- a reggeli idill átcsapott valami "aki ma rám szemet vet, vihart arat" hangulatba. Lehet ezt a havi áldásnak tulajdonítani. Ilyenkorra már túlesek a "nagy a seggem katasztrófán". Dolgozni azért csak kell.
Ballon kabátos droidok vagyunk a cégnél. Én legalábbis így tekintek magamra. Az R2-es széria után a D2D-t dobták piacra. Ez a masina már nem navigál, szerelő program fut rajta. Jelenleg a pécsiek előfizetéseket szervizelnek. Amíg a szolgáltató korrekt, a gép engedelmes. Parancs kiadva.
Elég ügyfél-centrikusan gondolkodom. Ennek köszönhetően tudom, hol a hiba. Sok segítséget kapok. Olvastam Shakespear Tablet című művét. Ez egy modern mese S2A-ban dolgozó ügynök palántáknak.
Ma leginkább a céges szekér hátsó ülésén tanultam. Megtanultam észrevenni, hogy haragszom. Igazságtalanság szaga van az életnek, amitől rendszerint émelygek. Beleszülettem az ikrek havába. Levegő jellegű jegy. Nem tűrheti a légszennyezést.
Ha minden okkal történik, miért nem mégis az okozattal foglalkozunk ahelyett, hogy felesleges mi-lett-volna-ha játszmákat kezdeményezünk kedvesnek látszó félidegenekkel?
Csókok. Keserűek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése