Két hónapja költöztem ide. A város sajátos bája kezd elvarázsolni. Itt is esik az eső, vannak macskák a parkolóban, csikkek a buszmegállóban. Vannak ködös hajnalok.
Mégis nehéz a szívem reggelente, mikor látom a fátyolból előtűnő épületek sziluettjét. Az én városkámban nem tudtam milyen fentről látni ennyi mindent. Benne éltem a fátyolban. Nem ismertem milyen birtokolni az utolsó fénysugarakat.
A nyolcadik emeleten csak akkor sötétedik, mikor a Mecsek mögött végleg eltűnik a Nap. Nem tudom hogy juthatott eszembe ennyire kiszolgáltatni magam bárminek is, ami ilyen racionálisnak tűnt! Ez nem vall rám. A paradicsom rossz oldalán kóstolgatok fura ízű, új gyümölcsöket.
Tán nem mind bio...
Perzsákkal barátkozom. Lehet, hogy náluk egészen más növények teremnek?
Ha már egyszer beleharaptál a Legfinomabb Almába nehéz megválni az ízétől.
VálaszTörlésDe talán nem is kell.
Sőt. Nem is szabad.
Van még elég gyümölcs a paradicsomban... nyálasan hangzik, de ha sosem próbálod ki, sosem fogod megtudni, hogy milyen az a 'más'.