Sally gazdatestet talál.

Három nap kínos lábadozás után a nem túl kedves hisztigép beszélőkéje újra visszanyerte régi hangerejét. Könnyedén nyafogott fagyiért, telefonért, internetért, édességért, sajtburgerért, szőlőért, barackért, háztartási kekszért, olajos halért... amikor rájöttem, hogy mi után kutatott annyira csütörtökön, a tűz éjszakáján... Egy kis műanyag kacatért, amit előzőleg kegyeskedett lehugyozni, egy kevéssé tetsző eredményhez jutva ezáltal. Terhes a szentem!

Ekkor eszembe jutott, amit régen motyogott álmában ez a lüke. Valahogy így hangzott: "szeretek mindent és mindenkit, főleg a pónikat és a szivárványt. Remélem, hogy a világbéke hamarosan eljön értem és összeházasodunk, lesznek kedves kis béke-gyermekeink, akik majd megváltják a párhuzamos világokat, mert a miénk tökéletes." Hát nem igazán jött be. A barát lakásának felgyújtása nem túl szeretetteljes gesztus, a pénisz nem egészen a békesség záloga, és a gyereknek igenis lenne mit dolgozni ezen a világon...

Sanszos, hogy a főnöktől van. Ki kéne herélni azt a barmot. Jól elbánt szegény kislánnyal. Ha meg nem is bocsátom a hisztirohamokat, de így utólag némelyiket könnyebben megértem. 
Bár egy abortusz egyszerűbb megoldás lett volna, mint felgyújtani pár ember otthonát. Mindegy. Így alakult. 

Bevittem a kórterembe a halkonzervet, meghallgattam a hosszú monológot az ómega 3 zsírsavról, összeszedtem a cuccaimat. Mikor kiléptem az ajtón épp egy jóképű doktorbácsival beszélgetett. Elvihorászott a pasas gyenge viccein, pedig tudom, hogy gyűlöli a szóvicceket. Egyszerűen nem érti őket. Fogtam magam, és visszajöttem a hotelba. Nem valami olcsó, aligha engedhetem meg magamnak. Árához képest elég lepukkant. Porosak a függönyök, ráadásul a háló keleti fekvésű. Reggel majd' kiégett a retinám, mikor a Nap úgy döntött, hogy bekopog a szemhéjamon. Nincs mese, nekiállok takarítani. Lehet, hogy át is rendezem.