Sally és a monitoring bizottság.

Sally kétségbeesetten ül a folyosón. Elszámolt valamit, de ennek a kínos érzésnek még csak ő van birtokában. Na jó, kicsit részesül belőle mindenki, aki ránéz, mert elég kétségbeejtő látványt nyújt. Affektív afferencia, a főnök is érzi, hogy valami nem oké. Sally barátnénk a kezeit tördeli, és női agyának eldugott csökevényeiben a megoldás után kutat. Nincs matematikai képlet, ami megmutatná a miértet, csak a mit... De mivel ő az előbbi kérdésre keresi a választ, hát most elég nagy szarban van.
Na, de elég az hozzá, hogy a konkrét kérdés, illetve kérdések a következők:
Miért rontottam el?
Miért vállaltam egyáltalán ekkora felelősséggel járó feladatot?
Miért dolgozom én ezen a béna helyen?
Miért feküdtem le a főnökkel ezért az elcseszni való feladatért?
Miért végeztem el azt a hülye szakot, amikor nem is akartam?
Miért nem maradtam inkább otthon ma reggel?

Így hagyjuk itt Sally-t, sakkozzon csak magában egyedül a folyosón, hadd kérdezgessen csak marhaságokat, amikre úgyis tudja a választ.
Térjünk át kicsit a monitoring bizottság gyűléstermébe, ahol épp Sally baromságán sipítozik két szőke hajú, szépre sminkelt, jól öltözött hölgy, egy öltönyös pacák halk mormogásának kíséretében.
Szóval, ha már elcsesztünk valamit, kedves kollégák, a pánik végigsöpör a cégen. Lehet, hogy csak a számok csaltak, lehet, hogy a felső vezetők, de a végeredmény ugyanaz: félelem és reszketés, esetleg nem Las Vegasban...
Összegezve: két elírt ártatlan számjegy, akik tudtukon, és akaratukon kívül kerültek a helyükre, hiszen náluk nagyobb erők és intelligenciák hívják életre a fogalmakat, most állandó pocskondiázások tárgyai. Egy kéztördelő idegroncs, és egy teremnyi sipítozó öltönyös. Ennyi. Ennyi van. Semmi több. Hülye számok... Minden az ő hibájuk. Legalább valami lenne bennük! Némi jóakarat, teszem azt!
De nem...

Most, kedveskéim, hagyjunk mindenkit sakkozni és sipítozni, meg akaratlanul lebegni a névtelen semmiben, hiszen ez majd mind úgyis elmúlik, és marad egy darab válasz, ami megkérdőjelezhetetlenül lebeg a nemlétből a tátongó űrbe bámuló szemek előtt, egy válasz, ami a történtek után mindennél bosszantóbbnak bizonyul: 42.