Legutóbbi tanácsomat megfogadva kedvenc hölgyem csoportba ment. Kiderült róla sok érdekes dolog. Semmi elhanyagolható, csupa lényeges, tehát teljesen felesleges.
A foglalkozáson nem sokat beszélt, inkább csak hallgatta a többieket. Nehezen jött ki hang a torkán, mégis volt valaki, aki elmesélte milyen ő, már első ránézésre.
Furcsa figura, idősebb a lánynál, érdekes a tekintete. Fürkésző, és hideg. Tárgynak érzi magát az ember alatta. Beszélgetést színlel, de jelek után kutat. Sallynek halálfélelme volt mellette. Hazafelé küldött egy e-mailt nekem:
"Megdicsértek. És akkor boldog voltam. Mindig csak a szavaktól, mert a simogatás rutinná, az ölelés kényszerré vált. Egy napirendi pont voltam mindenki életében. Ez elmúlt, nem gyászoltam sokat. Csak az a pár másodperc keserű szájíz maradt e pár óra után. Napok, percek nem számítanak, ha elmúlnak. Ahogy a napirendi pontok sem. Hiába voltak régen halaszthatatlanok. Ha valamit elintéztek, arra nincsen gond többé. Na engem elrendeztek rendesen."
Először nem tudtam mire gondoljak. Aztán unalmamban beköttettem a szakdolgozatomat.
A gyűlés után feljött hozzám, elfecsegtünk felesleges dolgokról. Feltettem egy kávét főni, és amíg elkészült rágyújtottunk. Jól esett ilyen ziláltan látni. Hosszú barna haja kócosan, fésületlenül omlott véraláfutásos vállaira, amit az utazótáska dörzsölt ki. Kedves volt, mint mindig, de ezúttal egyszer sem nevetett fel. Pedig hogy szeretem, ha nevet! A kotyogós fedele mocorogni kezdett, feketeleves illata töltötte meg a nappali levegőjét.
Ült, bögréjét szorongatva a kopott kanapén. Aztán egyszer csak hozzám fordult és megcsókolt. Elsírta magát, és könyörgött, hogy ne kelljen elmennie. Megsimogattam a hajra emlékeztető bozontot a fejre emlékeztető testrész tetején. Mit mondhattam volna? Küldtem volna el?
Lefolyt sminkkel, vörös szemekkel várta az ítéletet. Azért a táskányi cucc, meg a hepcia, mert félti a kis fenekét. Sally eddig nálam lakott. De ideje mennie. Túl sok gondot okoztunk már egymásnak. Ha marad, előbb-utóbb elföldelem.
Sally meg fog halni. Én leszek a gyilkosa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése