Még tart, még akarom, hogy tartson. Csak engem nem tart semmi már. Föld és föld közt lebegek. És itt a lebegést leginkább vergődésként kell elképzelni, szárnyatlan, kicsit véres borzongásnak.
Kis nosztalgia muzsika, ma már visszaestem ebbe az önsanyargató, magamutogató, önsajnáltató, magát törékenynek tettető szarhalomba, amit a testemnek nevezek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése