Első recept:
2 db félember
1 adag szeretet
edény a túlcsorduló léleknek
1 csomag papír zsebkendő (elhagyható)
2 db mécses
Ízlés szerinti mennyiségű szó
Tájegységenként eltérnek a módszerek, és ugye egyéni ízlésvilágunktól is függ, mihez kezdünk az alapanyagokkal, az én receptem bevált, és igen egyszerű.
Mint minden szakrális tevékenységhez, úgy az építő beszélgetéshez is kell a láng. Gyújtsuk meg a két mécsest, helyezkedjünk el kényelmesen úgy, hogy a szemkontaktus könnyen fenntarthatóvá váljék.
Csiszoljuk össze a két lelket. Ilyenkor szavak fognak belőlük potyogni. Egyes folyamatokkal ellentétben itt a kevergetés szigorúan tilos. Próbáljunk egyenes szavakat válogatni, attól finomabb lesz a beszélgetés. Lassanként adagoljunk témákat a tálba, és figyeljük a reakciókat!
Amikor az edény csaknem megtelik, várjunk kicsit, amíg a belehelyezett információ ülepszik egy kicsit. Mikor látszatra megérett az egyveleg a folytatásra, szóljunk újra. Érdemes ilyenkor mindennel előhozakodni. Még azokkal a témákkal is, amik fanyar utóízt hagynak az ember szájában, a végeredmény kiváló lesz. Az adagoláson van megint csak a hangsúly.
A kellemes, nyugodt hangokkal fokozható az összeérés. Érlelés közben tilos egymást kóstolgatni!
Használjunk papír zsebkendőt, ha szükséges. Ha elfogytak a szavaink, átgondoljuk az elhangzottakat, ilyenkor kell megvizsgálni az edény tartalmát. Színre, illatra, állagra nézve szimpatikus-e az egyveleg.
Ha valami hiányzik belőle, itt pótoljuk, Pár perc csenddel, egy öleléssel könnyedén zárjuk le! Optimális esetben pár év múltán kitűnő minőségű közös emlékké érik.
A közös vélemény immár tálalható. Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése