Szájmon megmondó ember.
Borostyán szín tükör villog az arcán ott, ahol élénk tekintetet keresek. Hamiskás mosoly bujkál az őszinte mögött. Nem spórol az érintéssel, mér, felmér, megmér, elér, ér, értelmez.
Szájmon hamar felnőtt, mintha maga sem tudná hogy múltak el felette ezek a rejtett évek.
Szájmon bölcs a bölcsek közt. De játszik.
Tükröset. Érdeklődőst. Az érzést a következőképp tudnám leírni:
Gondolom egy ideig mind voltunk kegyetlen kisgyerekek. Téptünk ki szárnyat légyből, néhányan mártottuk tintába, és érdeklődve néztük miket rajzol a hófehér lapra.
A kontroll a lényeg. Az élőlény akaratlanul tesz a kedvünkre, minden halad a terv szerint. Azt akartam, hogy rajzoljon, hát rajzol. Ha azt akarom, hogy meghaljon, ez fog történni.
Uralom a legyet. A halála megváltás, az egyetlen megváltás elmém uralma alól. A kegyes úr megöli, a gyáva elengedi, hogy nyomorultul töltse utolsó óráit.
A tükörjáték ugyanez, csak emberekkel.
Itt egy kellemes beszélgetés tépi le saját fantáziánk szárnyait. Az ige parancsol minket a földre. Ebben a beszélgetésben a megmondó irányít, bűvöli az áldozatát, megbabonázza, uralma alá hajtja. Tereli saját ösvényein. Amíg a megbűvöltnek lenne alkalma kibontakozni, madártávlatból láthatná, hogy csapdába sétál. De a játékmester igéz.
Tükörszemei gyönyörűvé hazudják az alanyt, aki magába szeret, és képtelen szabadulni ettől a reflexiótól.
Nárcisszusszá válni nem csak azért veszélyes, mert csak egy csokor sárga gaz marad utánunk a vízparton, hanem mert nem tudhatjuk mennyi időre lökődünk vissza az egó ketrecébe. Ez a lélek mozdulatlansága.
Valószínűleg addig, míg Szájmon mondja: mozogjatok!
Hogy hol a halál a végén? La petite mort, ahogy a francia mondja. Szerencsére egy kis halál is elég a feloldozáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése