Ezer éve nem írtam ide semmit. Megint van miért nyavalyogni végre!
Az emberem kapott egy kilenchetes megbízást, 310 km a táv hétköznapokon. A hétvégék pedig rövidek. És most bizony tisztán látszik, hogy szeretek én egyedül is lenni, de vele lenni egyedül sokkal jobb bárminél, amit valaha el tudtam képzelni.
Valószínűleg költözni kell majd, de egyre kevésbé ijesztő. Attól sokkal jobban tartok, hogy mi lesz, ha csak ilyen kevés jut belőle, aki fontosabb, mint az oxigén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése